2024. február 22., csütörtök, Gerzson, Zétény
2024. február 22., csütörtök, Gerzson, Zétény

1. rész: Mit jelent a szelektálás lelkileg?

Szelektálás lélektana sorozat

Ebben a cikkben szeretném egy kicsit más perspektívából is megvilágítani magát a rendrakást. Ugyanis nem csak a fizikai környezetünket tesszük rendbe, hanem magunkat is legbelül. Valójában az utóbbi témában nem igazán olvastam még semmit. A saját tapasztalataimra hagyatkozva írom le, hogy a szelektálás lelkileg hogyan viselhető el?

Miről is van szó pontosan?

Nagyon régóta csinálom már, hogy ami nem kell, vagy nincs szükségem rá, azokat a dolgokat elajándékozom, rosszabb esetben kidobom.

Ismerek olyan embereket, akik ezt képtelenek megtenni és a kommunális hulladékon kívül semmitől nem szabadulnak meg. Nem dobják ki, vagy csak nagyon elenyésző mennyiségben teszik ezt meg. Érthető ez a fajta ragaszkodás, de hosszabb távon saját magunkkal szúrunk ki.

Sajnos azt kell mondanom, hogy 10 évembe került, mire tényleg megértettem, hogy mit is jelent szelektálni és rendet tenni az életemben. Csak később derült ki, hogy a szelektálás lelkileg fogalma igenis létezik.

A kezdetek…

A kezdeti alkalmakkor még szerettem azt csinálni, hogy csak azokat a holmikat szelektáltam ki, amiket már nagyon nem tudtam használni. Ekkor még szerettem azt a kategóriát is, hogy “majd jó lesz még valamire”.

Az évek alatt megtanultam, hogy ami ebbe a kategóriába kerül az a legtöbb esetben a feledés homályába merül el, legfeljebb egy héten belül. Így ha esetleg szükségem lett volna rá az adott időben, akkor már a létezését is elfelejtettem, ez által felhasználni sem tudtam.

Ezekre mindig a “szelektálás” következő alkalmával derült fény: “jaj, de jó lett volna ez a táska, kár volt megvenni a másikat.” Így újra bekerülhetett a “majd jó lesz még valamire” örökös és ördögi körforgásába.

Sajnos a kezdetek lényege az volt, hogy a legtöbb tárgytól egyszerűen képtelen voltam megválni (így volt legalább 5 darab neszesszerem), ezért a szelektálás művelete évente vagy félévente ismétlődhetett.

Így mindig csak egy kis mennyiségű holmi távozhatott el a háztól. Ez a megoldás, ahogy tapasztaltam se végleges eredményt nem ad, sem pedig nyugalmat. Mivel általában évszakról évszakra rendezhettem a ruhákat a szekrényben: az éppen aktuálisak néhány polccal lejjebb kerülhettek, esetleg a második sorból az elsőbe. Ez egy külön procedúra volt minden egyes alkalommal.

Az első 1-2 évben még nem is volt probléma, de amikor már több tennivalóm is akadt, akkor kezdett el igazán frusztrálóvá válni az állandó rendezgetés. És most még csak a ruhákról beszéltem a többi dologról nem. A másik probléma, amibe beleakadtam, hogy állandóan tárolási és rendszerezési módszereket kerestem a sok holmi rendben tartására. Az internet, az akciós újságok egy része tele van jobbnál jobb tárolókkal.

Ezeket megvehetjük és némi rendszert vihetünk az életünkbe. Sajnos ez ebben a formában nem igaz. A tárolók valóban jók tudnak lenni. Ha sok van belőle, minden sarokban egy-egy, hiába tudunk a cuccainknak helyet találni, attól még tőlünk veszi el az életteret.

Mi történt, amikor ebbe beleuntam?

Amikor már kezdtem belefáradni a dolgok rendbe tételébe, akkor megpróbáltam egy kicsit több dolgot szelektálni egyszerre, mint egyébként tettem előtte.

Ennek az lett az eredménye, hogy megdöbbentően több dolog került el más helyre. Itt már eléggé rezeg a léc a velünk élő emberek többségénél, mivel ez már egy igencsak feltűnő mennyiség lehet.

Ilyenkor pedig családunk tajgai sajnálják a tárgyak többségét eladományozni vagy kidobni. Ekkor elkezdhetnek minket lebeszélni arról, hogy ennyi dolgon adjunk túl egyszerre. Vagy azért, mert nekik is kell, vagy pedig visszatérhetünk a “majd jó lesz még valamire” kategóriába.

Ha nekik is kell nyilván szívesen odaadjuk, de sajnos a renden nem segít, ha egy ruha vagy lámpa egyik szobából a másikba kerül. Ezzel a módszerrel ugyancsak nem lesz rend.

Így sajnos engedve a lelkiismeretemnek megint visszatértem a kezdetekhez és csak mindig kis mennyiségtől szabadultam meg egyszerre, ami a család többi tagjának az ingerküszöbe alatt maradt. Fontos a békesség, így maradt újra a tárolók keresgélése és vásárlása.

Hogyan sikerült mégis továbbfejlődnöm? A szelektálás lelkileg mennyire gyötört meg? A következő részben kiderül.

További bejegyzések

Szólj hozzá!

1 × 5 =