Ebben a bejegyzésben szeretnék egy kicsit arról is írni, hogy tulajdonképpen milyen is az ajándékozás. Persze jó adni, meg néha jó kapni. Ebben a témában, más értékrenddel ez már teljesen mást jelenthet. Most ezt szeretném egy kicsit részletesebben is kifejteni. Tényleg igaz a mondás, hogy adni öröm? Mi az ajándékok valódi értéke?
Adni jobb vagy kapni?
Mint mindenre a jó válasz erre is, hogy: attól függ. Nyilván egy kiadós fenékberúgást mindig jobb adni, mint kapni. De a viccet félre téve a világ nagyon sokat változott pár év alatt.
Mindig mindenki azt sugallta, szinte bármiről volt szó, hogy adni sokkal jobb. Ez a mondás csupán addig állja meg a helyét, amíg az adással a másiknak örömet okozunk.
Ha pedig már nincs meg az örömszerzés, mert a sok dolog inkább csak nyűg, akkor kifejezetten rosszat teszünk vele. Rátukmálni a másikra olyat, amit nem szeretne, pedig már szabályosan bűncselekménynek kéne számítania.
A mondás újrafogalmazva úgy kell legyen: adni jó, de csak akkor, ha a másiknak valóban szüksége van rá! Mindenképpen nézzük a másik felet is, ne csak a saját érdekünket. Mi az ajándékok valódi értéke?
Hogyan kezdtük?
Nálunk a családban eleinte nagyon nagy divat volt ajándékozni a másiknak. Például mi karácsonykor úgy csináltuk, hogy belőttünk egy költségkeretet mindenkinél (legyen ez 3.000 – 10.000 Ft) és ebben az értékben vásároltuk családon belül.
Persze régebben ezért nagyobb vagy több dolgot is lehetett még adni, főleg úgy, hogy ebben az időszakban nagyon nagy akciókat tartottak. Mivel nem vagyunk gondolatolvasók, ahogy a család többi tagja sem volt az, így nem mindig azt adtuk a másiknak, aminek örült, vagy szüksége volt rá és nem is azt kaptuk, aminek mi örültünk vagy szükségünk volt rá.
Ennek eredményeképpen a cuccok száma fokozatosan növekedett, ráadásul a legtöbb esetben olyan dolgokkal, amiket még csak nem is biztos, hogy szerettünk. Mi az ajándékok valódi értéke?
Hogyan fejlesztettünk tovább?
A módszer továbbfejlesztett változata az lett, hogy mielőtt megvettünk valamit megkérdeztük a másiktól, hogy minek örülne a legjobban. Ezt tettük azzal a szándékkal, hogy tényleg meglegyen az ajándék értéke és valóban örüljünk annak, amit kapunk. Egy idő után persze ennek is lett hátránya. Már senki semmit nem tudott mondani, abban az összeghatárban, aminek örült volna. Így néha kínszenvedés volt kitalálni, hogy mit kérjünk a többiektől. Persze ennek tulajdonképpen örülnünk kellene, mert ez azt jelenti, hogy megvan mindenünk. De ez nem mindig jelentheti ezt. A dolgok ára felment, az élethelyzetek is változtak.
Egy babaváráshoz egy kiságy nagyobb ajándék, mint a következő 100. ruha. Így kitaláltuk azt is, hogy akkor többen összeállunk és mindenki ad egy nagyobb volumenű ajándékba pénzt. Itt egy darabig megint visszatérhetett az az érzés, hogy a megajándékozott örülhetett a kapott ajándéknak. Ezzel sajnos egy idő után szintén csak nőtt a cuccok száma.
Mi lett a folytatás?
Az előző rész sem vált be, mert ugyancsak a dolgok számát növelte lakásunkban. Az ajándékok csak drágábbak és a nagyobbak lettek, így újra egy módosítást kellett csinálni a rendszeren.
A következő az lett, hogy próbáltunk élményt venni a másiknak. Egy belépőjegy a kedvenc koncertre, esetleg a kedvenc színdarabra még mindig nagy örömet tudott okozni.
Viszont sajnos egy idő után gondot okozott annak a megszervezése, hogy jó legyen a megajándékozottnak a koncert, színdarab időpontja. Így ha akkor már volt egy előre elhatározott programja, például esküvőre ment, akkor megint nem volt jó az ajándék.
Mi lett a végkifejlet?
Az ajándékozás legvége az lett, hogy közösen megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak semmit. Legalábbis a felnőttek.
A gyerekek továbbra is kapnak egy kis ajándékot, de nekik is főleg pénzt teszünk egy bankszámlára, amit összegyűjtve egy kiváló induló tőkét biztosít, ha betöltik a 18. évüket. Persze addig meg kell tanulniuk azt is, hogy ésszel bánjanak a pénzzel és ne herdálják el az egészet egyszerre.
Ha pedig mindenképpen venni akarunk valamit a másiknak, akkor valami olyanban gondolkodunk, ami elfogyasztható és később nincs vele több gond. Ilyen lehet egy üveg bor, egy drágább desszert, vagy valamilyen fogyóeszköz.
Persze, ha nem ismerjük a másikat, akkor ezzel is mellé lehet nyúlni, de kisebb a valószínűsége. A fő az, hogy ne kelljen egyik helyről a másikra rakosgatni a kapott kacatokat.
Összegezve
Sajnos nagyon sokáig divat volt, hogy valami maradandó dolgot akartunk vásárolni a másiknak, amivel nem feltétlenül okoztunk örömet. Nagyon sok próbálkozás után döntöttünk úgy, hogy nem veszünk semmit.
Tulajdonképpen ezzel levesszük azt a plusz terhet a másik nyakából, hogy a szívesen vett ajándéknak mi legyen az új helye.
További cikkek
